Vissza a kurzushoz

A te folyamatod

Amit a napon csináltunk

A nap addig az én példámon ment: egy gépipari beszállító beérkező ajánlatkérésein. Ez a blokk a tiéden.

Az öt kérdéssel leírtad a saját ismétlődő feladatodat, papíron. Aztán lapot cseréltetek, és a párod a te folyamatodon válaszolt három kérdésre.

A három elérési szint

Ez a lecke legfontosabb része, mert ez véd meg a csalódástól.

szint mit jelent mennyi idő
alaptérkép a folyamat papíron, az öt kérdéssel fél óra
prototípus fut, de kézzel indítod, és végignézed fél nap
működő verzió magától indul, csak a jóváhagyás a te dolgod hetek
Alaptérkép, prototípus, működő verzió — és mennyi idő mindegyik

A napon az alaptérkép volt a cél. Aki eljutott a prototípusig, az nyert. A harmadik hetek munkája — és ez így normális.

A bemutatókban azért tűnik gyorsnak, mert ott már kész adat, kész hozzáférés és kész döntési logika van. A munka nagy része eleve meg volt csinálva; ami látszik, az az utolsó három perc.

Ha ezt nem mondjuk ki, két hét múlva úgy éled meg, hogy elbuktál. Pedig csak a második szinten jársz, ahol lenned kell.

Miért nem elég egyedül végiggondolni

A páros csere nem szociális program volt.

A saját folyamatodban van egy vakfolt: azok a lépések, amiket annyiszor csináltál, hogy már nem is látod őket. Nem írod le, mert magától értetődő — és pont ezért fog kimaradni a rendszerből is.

Tipikus példa: levélolvasás közben átkattintasz a táblázatba megnézni az ügyfél korábbi rendeléseit. Ez neked egy mozdulat. A papíron nem szerepel. A gép ott fog megállni, mert nincs meg neki az adat.

A három kérdés, amit a párod feltett:

Hol hiányzik adat? Van olyan lépés, ahol utána kell nézned valaminek? Az egy adatforrás, aminek szerepelnie kell a második kérdésnél.

Hol dönt a gép olyat, amit nem szabadna? A harmadik leckében tanult ötös lista szerint.

Mi az első lépés, amit holnap meg tudsz tenni? Erre a legnehezebb válaszolni, ha a folyamat túl nagy.

Ha otthon nincs kivel megcsinálnod, van pótlék: tedd el a lapot három napra, és utána vedd elő. Nem ugyanaz, de meglepően sokat segít.

A leggyakoribb hiba: túl nagy falat

A teremben ez volt a leggyakoribb: valaki felírta, hogy „automatizálom az egész könyvelést” vagy „modernizálom a teljes ügyfélkezelést”.

Ez nem folyamat, hanem terület. Vágd ketté, aztán még egyszer, amíg olyat nem kapsz, aminek egyetlen indítóeseménye van.

Jó jel, ha ki tudod mondani egy mondatban: „amikor beérkezik egy ajánlatkérés, készüljön belőle ajánlattervezet.” Rossz jel, ha „és”-sel kell összekötnöd két dolgot. Ahol napok telnek el két lépés között, ott vágd el.

Számold ki, mennyibe kerül

Ez a lépés véd meg a legtöbb rossz döntéstől, és mindenki kihagyja.

Három kérdés:

  • hányszor fordul elő havonta?
  • mennyi idő egyszer — őszintén, a félbeszakításokkal együtt?
  • havonta összesen hány óra?

Számoljuk ki a mi cégünkre

A gépipari beszállító, akit a napon végig használtunk, havonta 40 ajánlatkérést kap. Egy ajánlat összeállítása — a levél elolvasása, az ügyfél kikeresése, az anyagár és a kapacitás megnézése, a szöveg megírása — reálisan 25 perc.

40 × 25 perc = 1000 perc = havi 16,7 óra

Ez több mint két teljes munkanap, minden hónapban, egyetlen folyamatra.

Most tedd mellé a másik oldalt: ha ebből a rendszer levesz 60%-ot — mert az ajánlat tervezete elkészül, és neked már csak ellenőrizned kell —, az havi 10 óra.

Ez az a szám, amivel el lehet menni a döntéshez. Nem az, hogy „hatékonyabbak leszünk”.

És ez az a szám, ami néha nemet mond. Ha a te folyamatodra havi fél óra jön ki, hagyd — bármilyen csábító a technológia. Fél óra számolás megspórolt két hét munkát.

Papíron tervezz — otthon is

A napon ez volt a szabály, és otthon is érvényes: valós ügyféladat nem megy be egy megosztott vagy nyilvános rendszerbe. A tervezéshez nem is kell — az öt kérdés megválaszolható úgy, hogy egyetlen valódi nevet sem írsz le.

Amikor a prototípushoz érsz, akkor jön elő igazán a kérdés, és akkor az lesz az első döntésed, hogy a rendszer hol fut és ki fér hozzá.

Próbáld ki magad

Vedd elő az alaptérképedet, és számold ki a három számot a fenti módon.

Vidd el prototípusig. Fusson le egyszer, kézzel indítva, és te nézd végig. Ne akard, hogy magától induljon — az a harmadik szint.

Írd meg a második folyamatodat is, és nézd meg, mi közös bennük. Ha találsz közös lépést, azzal folytasd: az kétszer térül meg.

Ha elakadsz

„Nincs ilyen feladatom.” Kérdezd így: mit csináltam ezen a héten kétszer ugyanúgy? Ha ez sem segít, nézd át a küldött leveleidet két hétre visszamenőleg.

Túl nagy falat. Vágd ketté. Ha nem tudod, hol, keress egy pontot, ahol napok telnek el két lépés között.

Megvan a térkép, de nem tudsz elindulni. Az első lépés nem elég konkrét. Olyan mondatot keress, amit egyetlen leüléssel meg tudsz csinálni: nem „bevezetem az automatizálást”, hanem „megcsinálom az űrlapot”.

A párod megjegyzései kellemetlenek voltak. Az a jó jel. Amit ő meglátott, azt te már nem láttad — és pont az hiányzott volna a rendszerből.

Kiszámoltad, és nem éri meg. Ez nem kudarc, hanem eredmény. Vedd elő a következő folyamatot.